Miközben a sarki oszlop felett vicsorgó kőoroszlán tekintetét fürkésztem, az átellenben álló épület tetején gubbasztó galambok hirtelen megriadtak. Leereszettem a fényképezőgépet és csak bambultam a féktelen, szürke csapkodás felhőjét. Csak néztem, de nem láttam. A sólymot csak akkor vettem észre, amikor a karmai közt verdeső galambbal beesett az árkádok alá. Ám mire újra beélesítettem a gépemet a ragadozómadár már felszállt. Csak a vijjogását hallottam, ahogy a csőrében az áldozat egy darabkájával eltűnt a kődfátyolból előbukkanó sápadt napfényben.
Azonnal tudtam, hogy ezzel elbuktam az Év természetfotósa díjat.
.jpg)
Utolsó kommentek